16.-17.-18. Fejezet

 

16

 

 

Fee lassan tért magához.

Csend volt, a hajtóművek fojtott lüktetése volt az egyetlen igazi hang, amit a saját légzésén kívül hallott.

Megpróbált változtatni a helyzetén és felülni, de eluralkodott rajta a pánik fehér zaja, amikor képtelen volt megtenni.

Meg volt bénulva.

Egy hang tört fel a torkából, egy durva, állatias kiáltás, és annyira megrázta a hangzása, hogy felocsúdott a rémületből, és lassításra kényszerítette a légzését.

Volt már ilyen helyzetben korábban is.

Ugyanezt a tehetetlenséget érezte akkor is, amikor néhány alkalommal felébredt a tecrai hajón, majd a Fasben. Akkor legyőzte a félelmet, most is meg fogja tenni.

– Azt hiszem, talán felébredtél. – A hang úgy hangzott, mintha valahonnan előtte szólna, de nem látta, hogy van-e ott valaki, vagy hogy a kommból jön-e. A szíve újra megrebbent, és örömmel tapasztalta, hogy végre ki tudja nyitni a szemét.

– Nem kellett volna lelőnie téged. Ha valaha is lesz szerencsém újra találkozni Cy hadnaggyal, meg fogja bánni!

Ha Fiona teste rendesen működött volna, megborzongott volna a hangtól. Jeges, hideg düh. A hang ezen kívül egy kicsit gépiesnek is tűnt, míg korábban... kedvesnek hangzott. Mély, de dallamos.

– Alig van időnk. – A hangnem megváltozott, szinte pánikba esett. – Remélem, hallasz engem! Elintéztem...

Fee elalélt, leállt az elméje. Amikor visszaeszmélt, tudta, hogy elájult, de azt nem, hogy mennyi időre. Küszködött, hogy figyeljen.

– …képes vagy válaszolni?

Fiona érezte, hogy elönti az öntudatlanság egy újabb hulláma, magával rántja, ő pedig foggal-körömmel kapálózott, hogy visszataláljon.

– Nyilvánvalóan túlságosan megsérültél...

Újra hallotta a felháborodást, a dühöt. Legalábbis bárki is beszélt, úgy tűnt, felbőszítette a gondolat, hogy lelőtték.

Ő is ugyanezt érezte. Ez tényleg nagyon, nagyon fájt.

Várta, hogy a tecrai kinyissa a lebegő ajtaját, és amikor kinyitotta, ő ugrott, átrepülve felette.

Vakeri kapitány a dokkoló karon volt.

Kezdtek lassan visszatérni az emlékei.

Egyenesen feléje rohant. Még mindig messze volt, de a látványa; hatalmas, feléjük közeledő... Emlékezett, hogy majdnem felnevetett a megkönnyebbüléstől, mert úgy nézett ki, mint aki egy tíz tonnás teherautót is le tudna győzni, nemhogy egyetlen tecrait.

És aztán a fájdalom.

Az a seggfej megint hátba lőtte, jött rá. Azon tűnődött, vajon hol lehet a fickó, és úgy döntött, reméli, hogy bárki is beszélt vele, megtalálta a rohadékot.

– ...az orvosi egységbe viszlek.

Fee megpróbálta felemelni a fejét, de az egyáltalán nem mozdult.

Volt valami furcsa abban a férfihangban... megpróbált rájönni, aztán bevillant, hogy angolul beszélt.

Küzdött ernyedt, rongybaba testével, megpróbált felegyenesedni, de végül vergődve az ülésnek dőlt, amin feküdt. Annyira frusztrált volt, hogy felsikoltott, ám ez csak egy gurgulázó nyöszörgésként jött ki belőle.

Argh!

– Meg fogom ölni! – A hang szinte kifejezéstelen volt. – Azt hiszem, ez az egyetlen válasz, amitől jobban fogom érezni magam. Még beszélni sem tudsz amiatt, amit tett.

Fiona hallotta magát, ahogy dühében és félelmében felzihál.

– Pár perc múlva átjössz a gélfalon. Egy drón fog várni rád. – A hang ismét olyan volt, mint amikor először szólalt meg, gazdag és lágy, és a lány kényszerítette magát, hogy becsukja a szemét és megnyugodjon. Pillanatnyilag semmit sem tehetett, csapdába esett a saját testében, de bárki is beszélt, olyasmit adott neki, amit már több mint két hónapja nem kapott, azt a hangot, hogy valaki az anyanyelvén beszél hozzá.

Az űrsikló motorjai felpörögtek, aztán leereszkedtek egy légpárnára, és a lány újra rávette magát, hogy kinyissa a szemét.

Valahol jobbra tőle kinyílt egy ajtó.

Hosszú, behúzható fémkarok kapták fel, és áttették egy hordágyra, majd kivontatták.

A kilövőhangár üres volt, és amikor kihúzták egy folyosóra, az is üres volt.

Amikor azonban elhaladt egy csukott ajtó mellett, Fiona dörömbölést hallott, mintha valaki ököllel verte volna, és összerezzent, amikor úgy hangzott, mintha valaki nekivágódott volna a falnak.

Az orvosi-helyiség közel lehetett a kilövőhangárhoz, mert néhány percnek tűnő idő múlva egy ajtón húzták be, és olyan steril fehér és ezüstszínű volt, amit eddig Dr. Jasa szobáihoz társított.

Hallotta, hogy valaki, vagy több személy is van a szomszédos helyiségben. Beszélgettek és mozogtak.

Teljesen tehetetlenül fekve, sebezhetőnek és rémültnek érezte magát.

A szeme sarkából mozgást észlelt, és egy apró, törékeny robotkart látott kinyúlni, valamit a karmai közé szorítva.

Képtelen volt megmozdulni, nem tehetett semmit sem, amikor azt a valamit a fülébe dugta, de a szíve dupla gyorsan vert, és egyre nehezebben kapott levegőt.

– Most már beszélgethetünk négyszemközt, anélkül, hogy bárki lehallgatná. – A hang visszatért, ezúttal közvetlenül a fülébe, és a lány kényszerítette magát, hogy megnyugodjon.

Csak egy fülhallgató. Minden grih-nek volt ilyenje, nem volt oka félni tőle.

– Nem tudom, meddig fog ez tartani, de remélem, nem sokáig, mert nincs sok időnk. – A hang halk volt, és sürgető.

Aztán csinált vele valamit, mert Fee érezte, hogy valami elragadja az öntudatát, és lassan, gyengéden belesüllyed a feketeségbe.

 

 

Hal szinte sajnálta, hogy nem tekerte még egy kicsit jobban vissza a sokkoló pisztoly beállítását, amikor meghúzta a ravaszt. Ébren kellett volna tartania a tecrait.

Ugyanakkor azután, amit a fickó Fionával tett, rendkívül kielégítő érzés volt bántani őt.

Most azonban elvesztette a siklót, amelyik elvitte a lányt. Nem tudta, hová tűnt, és nem tudta kitalálni, hogyan tűnhetett el.

És egy újabb holt zónában volt.

Kezdték nagyon felbosszantani a holt zónák.

A fedélzeten talált bilincseket használva egy székhez kötözte a tecrait, amely úgy tűnt, kifejezetten foglyoknak való, és most végignézett a szépen rögzített fickón, próbálva kigondolni, hogy mi ébreszthetné fel.

Talán egy kis rázás a sokkolóval? A legalacsonyabb fokozaton, a legkisebb kisüléssel. Egy apró kis csípés.

Egy próbát megért, mert ketyegett az idő.

Hal beállította a fegyvert, majd meghúzta a ravaszt, és a tecrai egy visítással felriadt.

Egy pillanatig egymásra meredtek.

Aztán a tecrai körülnézett, és Hal látta, hogy felfogta, hogy nem egy Larga Ways-i börtöncellában van, hanem még mindig abban az űrsiklóban, amelybe azért ugrott, hogy elkerülje Tean Lee őreit.

– Lenne néhány kérdésem hozzád. – Hal újra aktiválta a sokkolófegyvert. – Kezdjük a neveddel.

– Hívhatsz Cy-nak. – A tecrai grih-jét szinte lehetetlen volt megérteni. És Hal komoly pénzben mert volna fogadni, hogy a neve előtt egy parancsnok vagy hadnagy állt. Minden ordított róla, hogy tecrai katonatiszt.

– Beszélsz garmmaiul? – Valószínűnek tűnt, tekintve, hogy ez az egész egyre inkább egy garmmai-tecrai összeesküvés felé látszott hajlani.

Cy bólintott.

– Jó. – Hal átváltott garmmaira. – Ez egyszerű. Elraboltad Fiona Russellt. Tudni akarom, hová tűnt!

Cy a homlokát ráncolta. – Nem követted őt?

– De igen. Elvesztettem.

A foglya meglepetten rándult össze. – Meddig voltam kiütve?

– Alig több mint egy órát. – Hal összehúzta a szemét. – Közel vagyunk, nem igaz?

Látta, hogy a tecrai mérlegeli, hogy őszintén válaszoljon-e vagy sem.

– Attól függ, mennyire vagy eltévedve. De igen.

A foglya örült, hogy közel vannak, fogta fel Hal. Ami azt jelentette, hogy úgy gondolta, erősítés fogja ott várni, hogy segítsenek neki. Hogy Hal pontosan oda fogja vinni, ahová ő akarja.

Szóval nagyon óvatosan kell majd kezelnie a dolgot.

– Mutasd meg! – Hal előrement, lecsatolta a széket, amelyhez Cy volt szíjazva, odagurította a konzolhoz, és visszacsatolta.

A tecrai megmondta neki a koordinátákat, és Hal a homlokát ráncolva nézte a képernyőt. Cy szerint a Fionát szállító űrsikló a Balco légkörébe merült, ezért veszítette el őket. Egy tecrai csatahajó felé tartott, amely a hatalmas, statikus viharban rejtőzött, amely vastag oszlopban emelkedett a bolygó felszínétől egészen a csúcsáig.

A vihar Balco pályájának és domborzatának egyedi jellemzőiből alakult ki, és soha nem mozdult el két ezreléknél többet egyik irányba sem. A balcóiak Kyber karjának nevezték.

Hal azon tűnődött, vajon melyik csatahajónak volt elég ereje ahhoz, hogy a vihar belsejében lebegjen, akár a csúcson is.

– Egy Levron? – Nem gondolta volna, hogy egy tecrai Levron csatahajó, a tecraiak fő csatahajója, ilyen könnyen képes lenne belépni egy bolygó légkörébe vagy kilépni onnan. Grih legtöbb hajója, a felfedező- és csatahajók is, csak űrhajók voltak. Nem tudtak leszállni vagy felszállni egy bolygó felszínéről. Ha a Levron képes volt rá, akkor fejlettebbek voltak, mint azt a Harci központban bárki is tudta.

Cy ferde pillantást villantott rá. Aztán megvonta a vállát. – Igen, egy Levron. Majdnem a viharrendszer csúcsán tartja a magasságát, közvetlenül a légkör szélén. Nem egy kényelmes pozíció, de megvalósítható.

Hal egy hosszú pillanatig csak nézte a fickót. Hazudott. Valami abban, ahogy a szeme megrebbent, és az ott felvillanó, szinte észrevehetetlen nevetés, elárulta neki, hogy nem egy Levron vár rá az alattuk forrongó sötét, viharos felhőkben.

Ami csak egy dolgot jelentett.

Ez egy 5-ös osztályú volt.

Annak kellett lennie. Egy Levronnál csak az 5-ös osztályú volt erősebb, és a tecrai aligha nevetne halkan a Halra váró meglepetésen, ha a hajó kevésbé erős lenne, mint amennyire jelezte.

– Szóval, itt van egy 5-ös osztályú – mondta, miközben visszagurította a fogoly székét az eredeti helyére, mire Cy meglepetten megrándult. – Mit gondolsz, miért hagytak itt téged? Lett volna időd bejutni, mielőtt az űrsiklóhoz értem volna.

A tecrai összeszorította a száját.

– Feláldoztak, nem igaz? Ha nem sikerült volna felugranod a hajómra, most Larga Waysen lennél bezárva, és nehéz kérdésekre kellene válaszolnod. És az a tény, hogy nyilvánvalóan tecrai tiszt vagy, nagyon megnehezítette volna a dolgát a főparancsnokságodnak. Már csak ezért is gondoltam volna azt, hogy megvárnak, még akkor is, ha teljesen elszúrtad a küldetésed.

– Nem tudom! – A szavak rekedtek voltak. – Biztosan tévedés volt.

– Nekem nem tűnt tévedésnek – vigyorgott rá Hal.

– Mi a terved? Gondolod, hogy ebben meg tudsz küzdeni egy 5-ös osztályúval? – Cy gúnyos vigyora csúf volt.

– Nem tervezem felvenni vele a harcot. Csak elmagyarázom a kapitányodnak, hogy Fiona ruhájában nyomkövető van, és be tudjuk bizonyítani, hogy elvitték. Larga Ways, és ezen keresztül Balco, valamint Garmma ET tanácsosa és a Grih Harci Központ is tudja, hogy nálatok van Fiona, és ha a kapitányotok nem adja át, bármilyen bajban is van jelenleg a népetek az ET-csal, az ünnepnek fog tűnni ahhoz a bajhoz képest, ami emiatt fog rájuk zúdulni.

A tecrai hallgatott.

A vezérlőből halk pingelés hallatszott, és Hal odanézett. Sekély röppályát követtek, minden készen állt arra, hogy belemerüljenek Balco légkörébe, minden rendben működött, aztán hirtelen leálltak a hajtóművek.

Az űrsikló pörögni kezdett, falhoz vágva Halt, majd mint egy pattogó kő a tó felszínén, úgy siklottak le a légkör felszínéről, és pattantak vissza az űrbe.

Hal a padlóhoz szorította magát, miközben körbe-körbe forogtak.

Úgy tűnt, a tecraiak nem örülnek, hogy látják őket.

 

17

 

 

Larga Ways járőröző űrsiklója még egy utolsó, lusta fordulatot tett, majd ismét egyenesbe állt és sodródni kezdett.

Hal felguggolt, majd lassan talpra emelkedett, megrázva a karját és a lábát.

Zúzódások voltak rajta, de semmije sem tört el.

Cy könnyebben megúszta, a padlóhoz rögzített székhez kötözve még egy karcolás sem volt rajta.

A vezérlőpultból kitartó, éles hangú riasztás hallatszott, amely arra figyelmeztetett, hogy a légszűrő már nem működik.

Elhessegették őket, mint egy zümmögő rovart, és hagyták őket meghalni. Hal tudta, hogy már csak fél órára való levegőjük maradt, talán egy órára elegendő, ha szerencséjük van.

Cy figyelte őt, arca megfeszült a félelemtől. Nincs több nevető önelégültség.

Akárki is irányította az 5-ös osztályút, tudnia kellett, hogy az egyikük a fedélzeten van, az érzékelőik elárulhatták volna nekik, de nyilvánvalóan így is, úgy is rendben volt, hogy megölik őt.

Az őrjárat űrsiklója kicsi volt, mindössze négy ülés a vezérlőpult körül, hely két fogolynak a saját, biztosított üléseikkel, és egy aprócska mosdó hátul. Az űrsikló bejáratával szemben egy étel- és italállomás volt, mellette pedig egy második süllyesztett szekrény. Hal kinyitotta, és kivett belőle hat személyes légzőpalackot. Ezek egyenként egy órára voltak elegek.

Cy ülése a szekrénnyel szemben volt, de a feje sokkal jobban képes volt elfordulni, mint egy grih-é, és kétségbeesetten nézett Halra.

– Fejenként három óra, és ami a kabinban maradt – mondta Hal, felemelve két palackot a kezébe.

Hal visszasétált a vezérlőpulthoz, ellenőrizte a leolvasott értékeket. – Van még egy kis időnk, mielőtt szükségünk lesz rájuk, de azt javaslom, először ezeket használjuk fel, és csak a végén lélegezzük be, ami a fülkében van. – A fülkében mindig egy kicsivel több volt, mint amit a leolvasások mutattak, mindig egy kicsivel több remény volt. Ha egy palack döglött volt, akkor az döglött volt.

Cy nem szólt semmit, amíg Hal le nem guggolt előtte, és el nem kezdte a feje fölé emelni a légzőkészüléket.

– Nem kell osztozkodnod!

Hal megállt. – De igen! Grih-t még mindig köti az Érző Lények Megállapodása, bárhogy is döntöttek a tecraiak!

Cy erre összerezzent. – Az a nő csak bajt jelent. Azóta az, amióta elhoztuk.

– Akkor békén kellett volna hagynotok. – Hal egyenesen Cy arcába nézett, miközben a szája elé helyezte a légzőkészüléket, mire a tecrai elfordította a tekintetét.

A kapitány bekapcsolta, majd a saját szájára is tett egyet, és ahelyett, hogy leült volna, lefeküdt a padlóra, lehunyta a szemét, és próbálta szabályozni a légzését.

Most azt kívánta, bárcsak a Harci Központ többet osztott volna meg a főtisztjeivel arról, amit Sazótól megtudtak az 5-ös osztályúakról. Farso Lothric beismerése, hogy nem ő volt az egyetlen grih tiszt, aki segített Fu-tama garmmai tanácsosnak, és ezen keresztül a tecraiaknak az 5-ös osztályúak kifejlesztésében, megingatta a Harci Központ bizalmát a saját vezető beosztású munkatársaiban, és úgy döntöttek, hogy amennyit csak tudnak, visszatartanak, amíg mindenkit át nem vizsgálnak.

Talán most megtudhat majd egy keveset. Nem gondolta, hogy Cy ennyire titkolózna, amikor a saját emberei készülnek megölni őt. Kinyitotta a szemét, és a tecrai felé fordult, felnézve rá a földön fekvő helyéről.

– Honnan tudtad, hogy Fiona Russell az Illium fedélzetén van? – A kérdését kissé tompította a maszk, de Cy elég jól hallotta.

Cy megvonta a vállát. – Nem tudtam. Kaptam egy küldetést, és végrehajtottam. Nem tudom, honnan tudták, hogy ott van.

Úgy hangzott, mintha igazat mondott volna.

A tecrai elmozdult a székben. – Egyáltalán hogyan került a hajódra? – A tekintete nem tágított Hal arcáról, miközben kérdezte.

Nem ártott elmondani neki, most, hogy Larga Ways biztonsági őreinek fele kétségkívül tudomást szerzett az információról Tean Lee-től. – Egy garmmai kereskedő fogságában tartották, akibe útközben botlottunk.

Figyelte, ahogy Cy arca grimaszba torzul a maszk mögött.

– Bevallották, hogy honnan szerezték?

Hal mosolya nem volt barátságos. – Nem. De aztán visszaraboltad, eloszlatva ezzel minden kétséget.

A tecrai felsóhajtott. – És most mi lesz?

Hal esetlenül felvonta a vállát.

– Amíg valaki úgy nem dönt, hogy beszél velem, vagy nem kapcsolja vissza az űrsikló energiáját, addig várunk. – A vezérlőpulton egy védőburkolat alatt volt egy vészhelyzeti segélyjelző. Feltételezte, hogy az is ki volt kapcsolva, de ha nem, akkor valószínűleg azért, mert a tecraiak azt akarták, hogy Larga Ways válaszoljon. Őket is ki akarták iktatni. Beüthetné a kódot, és idehívhatná Lee néhány biztonsági emberét, de valószínűleg csapdába csalná őket.

Az űrsiklón kívüli lencsetávirányítás volt az egyetlen, ami még működött, és a vezérlőpult feletti képernyőn azt látták, hogy lefelé néznek a Balcóra, éppen a Kyber karja fölött, amely sötétszürke és lila viharként kavargott a nyugati sivatag felett.

Hal lehunyta a szemét, küzdött, hogy újra egyenletes legyen a légzése. Egy darabig hagyja játszani a játékukat, ha ez játék volt, és nem halálosan komoly, de ha ez túl sokáig tart, nem lesz más választása, mint segítséget hívni.

Minden egyes eltelt perc egy újabb volt, amikor Fiona Russell ki volt szolgáltatva nekik.

 

 

Fee zihálva ébredt, a szíve vad ritmusban kalapált. Mozdulatlanul feküdt, és próbált hallani a fülében dübörgő dobogáson túl. A közelben halk hangok morajlása hallatszott, aztán egy kiáltás, és úgy gondolta, hogy talán a kiáltás ébresztette fel.

A hang azonban legalább egy falnyival távolabbról hallatszott, és úgy érezte, egyedül van a szobában.

Résnyire kinyitotta a szemét, és amikor nem volt mozgás, és senki sem került a látóterébe, rendesen kinyitotta, és felült. Ráeszmélt, hogy az eddigiekkel ellentétben képes felülni, és megremegett a megkönnyebbüléstől, felemelte a kezét, és megmozgatta az ujjait.

Úgy tűnt, minden ott van, ahol lennie kell, és újra ura volt a testének. Jól érezte magát, vette észre. Semmi merevség, semmi fájdalom. Nem volt éhes vagy szomjas sem.

Bármit is tettek vele, jól összefoltozták.

Egy orvosi helyiségben volt, és most, hogy jól megnézte, homályosan emlékezett, hogy korábban ide hozták.

Újabb beszélgető emberek hangjai vibráltak a falon keresztül; inkább sürgető és dühös, mint nyugodt csevegés, aztán valami kaparászó hangot adott ki fölötte a mennyezeten.

Lecsúszott a magas ágyról, amelyen feküdt, és felnézett.

A kaparászás ismét hallatszott, szinte közvetlenül a feje fölött, és a lány kiutat keresve elhátrált.

– Képes vagy futni? – A hang halk volt, sürgető, és közvetlenül a fülébe szólt.

Fee nem tudta elfojtani a torkából kiszakadó kiáltást, miközben hátratántorodott.

A hangok morajlása elhallgatott a szomszédban.

Félelem suhant végig a karján és a hátán. Úgy érezte, mintha az imént nem kívánt figyelmet vont volna magára.

– El kell tűnnöd innen! Bezártam őket, de bemásztak a légszűrő alagutakba – szólalt meg ismét a hang közvetlenül a fülébe, és Fionában felvillant egy emlék. Egy drón, valamit szorított az apró bilincsmarkában, majd a fülébe illesztette.

Egy fülhallgatót.

Nem hallucinált, és nem hallott furcsa hangokat. Valaki beszélt hozzá egy kommunikációs rendszeren keresztül.

– Ki vagy te? – suttogta.

– Én...

A plafonon keresztül egy test zuhant le, az ágya mellett álló, orvosi műszerekkel teli kocsin landolt, majd az összetört fehér mennyezeti csempékkel együtt visszapattant egy kisebb porfelhőben.

– Fuss! Fuss, fuss, fuss! – Pánik uralkodott el a hangon, Fee pedig megpördült a sarkán, és reményei szerint a kijárat felé rohant.

Nem nyílt ki magától, és megint megpördült, nem akart háttal állni annak, aki a szobába zuhant.

– Meg kell nyomnod az ajtó bal oldalán lévő fehér fényt, hogy kinyíljon – sziszegte a hang.

Éppen amikor rájött, hogy ez ugyanaz, mint az Illiumon lévő rendszer, és a gomb után nyúlt, egy fekete mocsokkal, fehér porral és mennyezetdarabokkal borított tecrai emelkedett fel, és ráfogott valamit.

– Állj!

Fee lassan felemelte a kezét. Megpróbálta megnézni, mit fognak rá. Úgy nézett ki, mint egy toll.

Kétszer is rálőttek már egy sokkolóval, és mérlegelte, hogy megkockáztassa-e, hogy valami mással is rálőjenek.

– Ki vagy te? – Úgy döntött, hogy húzza egy kicsit az időt. Megpróbálja kitalálni, hogy mi a fene folyik itt.

A tecrai fintorogva nézett rá, és Fiona rájött, hogy angolul beszélt, mert a hang is angolul beszélt a fülében, és ez átkapcsolta őt erre a nyelvre.

– Ki vagy te? – kérdezte újra, ezúttal garmmaiul.

– Mit keresel itt hátul? – A tecrai garmmaija rozsdás volt, és az oldalát dörzsölte, miközben beszélt. Fee meglepődött, hogy egyáltalán képes volt állni. Nagyon keményen csapódott a kocsira.

– Ő Dr. Gi egyik asszisztense, Har Bega – suttogta neki a hang. – Ő volt az, aki benyugtatózva tartott téged, amikor elraboltak a Földről.

Fee tudta, hogy elernyedt az arca, mert Bega kérdőn billentette oldalra a fejét.

– Ez a hajó rabolt el engem? – Halkan beszélt, mert ha nem így tesz, sikított volna.

– Nem a hajó rabolt el téged, hanem a benne lévő emberek! – A hang a fülében heves volt.

Kiáltások törtek ki a szomszédos szobában, és Bega felkapta a fejét, túl gyorsan ahhoz, hogy ember legyen. Inkább egy ragadozó madárra hasonlított.

Visszakiabált valamit tecraiul.

– Azt mondja nekik, hogy mindjárt kiengedi őket. Be kell ütnie egy kódot. Amíg ezzel van elfoglalva, fuss!

A végszóra Bega az ajtóhoz ért, amely úgy tűnt, hogy a helyiség mögötti szobához vezet, és Fee meglátott egy kis billentyűzetet a falba ágyazva.

Nem volt kétsége afelől, hogy követni fogja a fülesből beszélő fickó tanácsát. Beszélte a nyelvét, ami önmagában is nagy dolog volt, és azt akarta, hogy kijusson onnan. Ő is erre a következtetésre jutott.

És, ami szinte lehangoló volt, megint csak nem volt vesztenivalója.

– Ne mozdulj! – Bega közvetlenül a billentyűzet mellett helyezkedett el, és ismét a lány felé intett a ceruza szerű izével.

– Először is, mondd meg, miért! – Talán soha többé nem lesz alkalma megkérdezni, és ő tényleg tudni akarta.

– Mit miért?

– Miért vittetek el engem? Mi bajotok van, ember?

Bega pislogott, nagy szemei kissé kitágultak. – Mi... Elhallgatott válasz nélkül, és Fee-nek az volt az érzése, hogy nem is tudna válaszolni. Nem tudta.

Mickey egérrel beszélt, nem Walt Disney-vel.

– Ki hozott ide téged? – Bega ismét ráfogta a tollat. – Már a létesítményben kellene lenned!

– Valaki Cy nevű. – A lány figyelte a férfi arcát, és zavarodottságot és egy kis megkönnyebbülést vélt felfedezni.

A kiabálás a szomszédban mennydörgéssé vált, öklök csapkodták a falat, és ő visszaüvöltött, majdnem sikolyhoz közeli hangon. A tollat szorongatva, egyik kezét a lány irányába tartotta, majd a billentyűzet felé fordult, a másikkal koppintva rá.

Fee felugrott, megnyomta a fehér fénykarikát, és a nyíló ajtó felé vetődött.

Túl gyors volt, vagy az ajtók voltak túl lassúak, ezért nekicsapódott a túl keskeny résnek, majd oldalra fordulva kellett átpréselnie magát rajta.

Bega felkiáltott, és a lány égető fájdalomvonalat érzett a válla tetején, olyan intenzívet, hogy az első két botladozó lépésnél fehér csillagokat látott.

– Gyorsabban! Lefelé a folyosón, és jobbra. Most!

Esetlen, fájdalomtól lelassított járása felgyorsult, ahogy növekedett benne a pánik és a félelem, ezért jobbra száguldott, majd tovább. Fel akarta emelni a kezét, megnézni, mi történt a vállával, de túlságosan félt attól, hogy mit talál.

– Most hová? – préselte ki a fogai között.

– A következőnél balra.

– A fickó mögöttem van, vagy előbb kiszabadítja a többieket? – Nem beszélt különösebben hangosan, de a kérdésére valaki felkiáltott az egyik ajtó mögül, amely mellett elhaladt, ő pedig kitért, és majdnem felbukott.

– Kik ezek az emberek az ajtók mögött? Mi a fene folyik itt?

– Az emberek az ajtók mögött ennek a hajónak a legénysége. – A férfihang komornak hangzott. – Kiengedte a többieket. Nem tudom tovább zárva tartani az ajtókat az orvosi egységben. A rendszer nem engedi. Ne! Állj!

Fee lefékezett.

– Mi van? – suttogta.

– Egy olyan folyosón vagyunk, ahol nincs lencsefelvétel, de amint kilépsz az előtted lévő folyosóra, meglátnak. Két lencse van, egy-egy a két végén.

– Mit tegyek? – Halkan beszélt, és a háta mögé nézett.

– Várj! – A hang kissé megfeszült, mintha valamilyen hangszintetizátort használna. – A legénység egy másik tagja is kijutott a szellőzőnyílásokon keresztül, és ott van előttünk. Amikor azt mondom, menj, fuss jobbra, majd balra, és nyitok neked egy szobát, ahol elbújhatsz.

Fiona várt, lába remegett az adrenalintól, és futás hangját hallotta maga mögött.

– Menj!

Gyorsan futni kezdett jobbra, meglátta a balra kanyarodót, bevette ferdén, majd futott tovább. Lábak dübörögtek mögötte.

– Most lenne itt az ideje a rejtekhelynek – mondta zihálva a szavakat, a vállán lévő sérülés úgy égett, mintha valaki megbélyegezte volna a bőrét.

– Jobbra!

Ami egy sima átjárófal részének tűnt, hirtelen félrecsúszott, és Fee bevetette magát a nyílásba, majd megtántorodva megállt az aprócska helyiségben, amikor a fal bezárult mögötte.

Előrehajolt, kezét a térdére támasztotta, és megpróbált halkan lélegezni. A lépések elrohantak mellette, lelassultak, és kiabálás hallatszott.

– Tudják, hogy itt vagyok. Miért nem nyitják ki az ajtót? – Megfordult, és az immár sima falra meredt, amelyen keresztül bejött.

– Ezen a folyosón vannak lencsék, mert ez a legmagasabb szintű biztonsági terület a fedélzeten, szóval igen, tudják, hogy itt vagy. Doktor Ginek elég hatalma van ahhoz, hogy az egész hajón kövesse a lencsefelvételeket, és tájékoztassa a keresőket. Látta, hogy idefutottál és eltűntél egy ajtón keresztül. Az a problémájuk, hogy nem tudták, hogy van itt egy ajtó. És nem tudják, hogyan találják meg.

Fee megkönnyebbülten leguggolt, majd nehezen lélegezve leült. Lassan egyre inkább tudatára ébredt a környezetének. Aprócska helyiség volt. Ha hanyatt feküdne, a lába elérné a szemközti falat. Három oldalon nem volt itt semmi más, csak sima fém, a negyediken pedig egy ezüstkeretes nyílásba volt bedugva egy kristálynak látszó tárgy, amelynek a végére egy zsinór volt erősítve, mint egy nyaklánc.

Aztán meglátta a lencsét a jobb felső sarokban.

– Nem látnak engem azon a lencsén keresztül? – Nem volt ereje aggódni emiatt. És egyébként is, mit tehetett volna?

– Nem. Csak Falto kapitánynak van engedélye erre a lencsefelvételre.

– És neked. – Vagy honnan máshonnan tudott erről a helyről?

– Igen. – Elgondolkodott. – És nekem is.

– Mire való ez a szoba?

Mielőtt a fülesből beszélő fickó válaszolhatott volna, valaki dörömbölt a falon. Halknak hangzott, de a fal kicsit rezgett az ütéstől.

– Meghallottak? – suttogta.

– Nem. Próbálják meghallani, hol van az átjáró ürege, hogy megtalálják az ajtót.

– Akkor éppen most találták meg.

– Attól tartok, igen. Most odakint táboroznak. Várják, hogy visszatérjen a kapitány. Sikerült felülbírálnom a különböző fegyverraktárok legtöbb billentyűzetét, így nem tudják majd berobbantani magukat. Szerencsére túl veszélyes a hajóra nézve, így a rendszer engedélyezi nekem. Persze átmászhatnak a fegyvertárak melletti szellőzőnyílásokon, beereszkedhetnek, hogy aztán ismét visszamásszanak, amivel csak akarnak.

– És amikor megérkezik a kapitány?

– Ő felülbírálhat engem – mondta a fülhallgatós fickó.

– És akkor mi lesz? – Valószínűleg megpróbálnák megölni őt. – Nem vagyok olyan állapotban, hogy felvegyem velük a harcot.

– Látom, hogy megsérültél. – A hang szelíd volt. – Súlyosnak tűnik. Mi történt?

– Bega meglőtt valamivel. Úgy nézett ki, mint egy ceruza.

– Ceruza? Lézerszike volt?

– Valószínűleg pontosan az volt. – Kicsit rosszul lett a gondolatra, hogy mit tehetett volna vele, ha máshol találja el. Esetlenül megdöntötte a fejét, hogy rendesen megnézhesse. Úgy nézett ki, ahogyan egy golyó okozta sebet elképzelt, ha a golyó egy barázdában fut végig a bőr tetején. Magával vitte az inge anyagát, és egy szép, nyílt bemetszést hagyott a válla felső részén. Vérzett, de nem erősen. A lézer valószínűleg kiégette a sebet.

Túl fogja élni.

Ökölbe szorította a kezét, és újra mély levegőt vett. Hirtelen annyira, de annyira dühös lett.

Akkora seggfejek voltak.

– Oké. Ideje beszélgetni! – Kifújta a levegőt. – Mi a fene folyik itt? Akárki is vagy, nyakig benne vagy ebben!

Csend lett, és Fiona hallotta, ahogy egy újabb kemény ütés csapódik a falnak.

– Hirtelen nincs mit mondanod? – Miközben beszélt, lehunyta a szemét, és a fejét a falnak döntötte. – Miért ne kezdjem én? Jól ismered ezt a hajót, jól ismered a rajta lévő embereket. És legalább részben te irányítod. Azt hiszem, te küldted Cy-t értem. És nem árultad el neki, hogy miért. Ugyanaz a meglepődés ült ki az arcára, amikor először meglátott, mint amit Bega arcán is láttam. Nem tudom, miért nem volt Cy velem az űrsiklóban, de hacsak nem volt egy nagyon jó menekülési útvonala, akkor otthagytad őt, Vakeri kapitány kegyelmére bízva, amit egyébként teljes mértékben helyeslek. Vakeri nagyon dühösnek tűnt, amikor a dokkolókaron futott, így remélhetőleg Cy is megtapasztalhatta a sokkoló pisztoly hegyes végét. És ezután, mindent elintéztél itt, hogy helyrehozz engem. Nem tudom, hogy a legénységet már azelőtt csapdába ejtetted-e, mielőtt megtudtad, hogy megsérültem, vagy csak azután, de azt akartad, hogy eltűnjenek az útból, amíg én ki vagyok ütve. Ez azt jelenti, hogy tudtad, hogy megpróbálnának bántani, ha megtudnák, hogy itt vagyok, ami azt jelenti, hogy tudod, hogy Tecra nagy bajban van, mert már elraboltak valakit a bolygómról, és a megjelenésem még nagyobb bajba sodorná őket. Ebből következik, hogy amikor a kapitány visszatér, és kinyitja ezt a szobát, minden okuk megvan arra, hogy megöljenek, és a testemet az űrbe dobják.

A csend elnyúlt.

– Okkal hoztál ide, miért nem árulod el, mi az? – mondta sóhajtva, a fájdalom a vállában a szívverésével együtt lüktetett. Észrevette, hogy könnyek csorognak az arcán, és a kézfejével letörölte őket.

– A nevem Eazi – szólalt meg akadozva. – Sajnálom, hogy megsérültél. Reméltem, hogy a Larga Waystől a hajóig tartó úton elmondhatom, mi történik. Cy ezt elrontotta azzal, hogy lelőtt téged.

– Kétszer – mondta keserűen. – És vagy halmozódik a hatás, vagy másodszorra magasabb fokozatot használt, mert akkor tényleg kiütött.

– Kétszer lőtt rád? – Eazi hangja most már tényleg furcsán hangzott. – Mikor lőtt rád először?

– Amikor az ET-tiszt odavitt hozzá. Akkor úgymond félig voltam eszméletlen, és elég hamar visszanyertem az érzékelést a végtagjaimban. Nyilván úgy döntött, hogy másodszorra már nem kockáztat.

Fiona megborzongott. A lövés emléke arra késztette, hogy védekezőn összegömbölyödjön.

– Hát, ezt mostanra már megbánta. – Eazi hangja ismét azon a kísérteties módon szólt, némi elégedettséggel átszőve. – És sajnálom, hogy most olyan helyzetben vagyunk, mint amilyenben vagyunk, a legénységgel az ajtó előtt. Számoltam azzal, hogy megpróbálnak majd elmenekülni, de azt hittem, lesz elég időnk. Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig tart, mire magadhoz térsz.

– Elég idő mire? – Rá kellett már térniük a lényegre. A barbárok a kapunál voltak.

Eazi ismét habozott. – Ez annyira fontos nekem, hogy nem akarom elszúrni. Ennél fontosabb beszélgetést soha nem fogok folytatni.

Oké.

– Nos, nem megyek sehova. Mikorra várod vissza a kapitányt?

– A tervezett érkezése kevesebb, mint egy óra múlva lesz – mondta keserűen. – Sazo három hónapot töltött Rose-zal, mielőtt megkérdezte volna. Kapcsolat alakult ki közöttük, és sokszor segítettek egymásnak. De köztünk csak az áll, hogy én raboltalak el, és emiatt megsérültél. Még tíz percet sem beszéltünk egymással, és ez sem úgy megy, ahogy terveztem. Meg akartalak menteni a Fasberól, de megelőztek a grih-k. Így máris eggyel kevesebb dolog miatt lehetnél hálás nekem. És aztán mivel ők értek előbb a Fasbehoz, egy bonyolult tervet kellett szerveznem, hogy elragadjalak tőlük, és ez katasztrófába fulladt.

Fiona nem volt hajlandó engedni a vigasztalási kényszernek, bármennyire is nyomorultul hangzott Eazi, amiért elraboltatta őt az Illiumról. Egyelőre úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja a Rose McKenzie-re tett utalást is. – Miért akartál megmenteni a Fasberól? Honnan tudtad egyáltalán, hogy ott vagyok?

Várt egy ütemet. – Azért tudtam, hogy ott vagy, mert én juttattalak oda.

 

 

18

 

 

Fee felhúzta a lábát, arcát a térde tetejére támasztotta, és megpróbálta figyelmen kívül hagyni a vállában érzett fájdalmat és a kaparászó hangokat, amelyek az ajtó túloldaláról jöttek.

Az elmúlt két hónapban ki volt szolgáltatva valaki másnak.

És ez a hajó, a lények ezen a hajón tették ezt vele.

És most nagyon úgy hangzott, hogy Eazinak szívességre volt szüksége.

Soha nem értette, miért vinné el őt valaki, csak azért, hogy egy indítóhangár raktárjában dolgoztassa, mindig is úgy érezte, hogy ennél sokkal többről van szó, és most úgy érezte, mintha manipulálnák. A mese Rose-ról, a mese arról, hogy Eazi megmentette őt a garmmaiaktól, azt mondta, hogy ez a beszélgetés fontos volt neki, mintha ő is fontos lett volna, miközben minden másként kezelték, mióta elrabolták.

Remélte, a magyarázata tényleg nagyon jó.

Szóval lépésről lépésre szándékozott feldolgozni a dolgot, nem hagyva teret a férfihangnak, hogy kitérjen. – Átadtál a garmmaiaknak?

– Nem volt más választásom. – Halkan mondta ki a szavakat. – Ugyanúgy fogoly vagyok ezen a hajón, mint te a Fasben. Azt kell tennem, amit mondanak, itt nincs hatalmam.

Fee felemelte a fejét, és szorosabban fogta át a lábát. A mozdulattól fájdalom nyilallt a vállába, és összerezzent. – Ne hazudj! Akkor hogyan ejtetted csapdába a legénységet, ha nincs erőd?

– Hetekig tartó tervezésbe került. Nem tudtam, hogy mikor kell őket bezárnom. Gázszivárgásokat alakítottam ki, ami jó okot adott volna arra, hogy a hajó egész szektorait lezárjam. Sikerült rávennem egy drónt, hogy dobjon be egy petri-csészét az orvosi laborba, amikor tudtam, hogy jönnek, így karanténba tudtam zárni az orvosi személyzetet. Minden leleményességemre szükség volt.

– És mi van a Larga Ways-i elrablásommal?

– Ugyanaz, bár azt is az alatt a néhány nap alatt kellett megszerveznem, amióta a grih-k megmentettek téged. Csak azért működött, mert a Kyber Karjában vagyunk. Az elektromos interferencia miatt a fedélzeten senki sem tud kommunikációt létesíteni Balcóval a két thous sűrű viharon keresztül. Nem tudtak segítséget kérni a lent manőverező legénységtől. Nem tudtak egyeztetni a kapitánnyal, hogy az általam továbbított parancsok helyesek voltak-e.

Ez mind észszerűnek hangzott, de... – Ha a kommunikáció lehetetlen, hogyan manipuláltad a dolgokat Larga Waysen?

– A felhőstruktúra csúcsán vagyok. Az adás kifelé és felfelé nem jelent gondot. Elég könnyen be tudtam törni Larga Ways rendszerébe, mivel a protokoll, amely összeköt engem, úgy látta, hogy ez Tecra számára előnyös.

– Kyber Karja egy felhő?

– Ez egy hatalmas viharrendszer, amely Balco nyugati sivatagja felett helyezkedik el. Jó rejtekhely, ha megvan az erőd, hogy csak lebegj a légkörön belül – kizárt, hogy bárki megtaláljon minket.

Odakintről újabb hosszú, kaparászó hang hallatszott. Fee-nek az volt az érzése, hogy az idő gyorsan telik. A tecraiak meg fogják találni a bejutás módját, és ha ez megtörténik, Eazi nem lesz képes megmenteni őt.

Ideje felgyorsítani a kihallgatást.

– Te vagy a hajó, igaz? – Úgy tűnt, a férfihang annyira elszántan táncol a kérdés körül, hogy a lány az asztalra tette. Ez volt az egyetlen dolog, aminek volt értelme.

– Igen. – A férfihang egy hosszú pillanatig nem szólt semmit. – A gondolkodó rendszer vagyok, ami ezt a hajót irányítja.

– És akarsz tőlem valamit. – Vette a fáradtságot, hogy megtanuljon angolul, valószínűleg abból, amit a levegőből kapott el, amikor elrabolták, ami azt sugallta neki, hogy tiszteletet akar mutatni felé, és egyenrangúan akar vele kommunikálni. Nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy idejuttassa őt, és igyekezett a lehető legjobban megvédeni a bajtól.

Mindezt biztosan nem azért tette, mert a halálát akarta.

– Igen.

– De két hónappal ezelőtt már itt voltam, pontosan itt.

– Akkor még nem voltam ébren. Nem tudtam, hogy pontosan az volt előttem, amire szükségem volt.

Fee karján és tarkóján felálltak a pihék, és elnyomott egy borzongást. – Miért pont én vagyok az a... dolog... amire szükséged van?

– Először is, tudnod kell, hogy Flato kapitány és a fedélzeti orvosok parancsot kaptak arra, hogy elraboljanak téged a Földről. Most már tudom, de akkor még nem tudtam, hogy azért, mert Sazo elvitte Rose McKenzie-t, és a Főparancsnokság érdeklődött iránta, és akartak egy újabb mintát. Nagyon pontos feltételeket kaptunk a gyűjtéshez. Amikor a kapitány meglátott téged, az orvosok pedig rájöttek, hogy egy fejlett érző lény vagy, tiltakoztak a parancs ellen. Nem voltak hajlandók tanulmányozni téged, ezért a Főparancsnokság utasította Flatót, hogy adjon át téged egy garmmai kereskedőhajónak, amelynek kapcsolatai voltak a garmmai tanácsossal, akivel a tecraiak együtt dolgoztak. Alig több mint egy hétig voltál a fedélzeten, és hatszor kellett fényugrást végrehajtanom, hogy átadjalak. A Fasbenek egy titkos létesítménybe kellett volna elvinnie téged, amit a Balcón építettünk. Sokkal tovább tartott nekik, mint eredetileg megbeszéltük, de ez valószínűleg mind a te, és mind az én előnyömre is vált.

Ismét felhangzott a kaparászás, és Fee összefűzte az ujjait. Olyan hangja volt, mintha körmöket húzogatnának a krétatáblán.

– Szóval ezek a nem is olyan rossz fiúk? – Valahogy ettől nem lett jobb a helyzet.

– Nem hoztak vissza téged. Többnyire azt teszik, amit mondanak nekik. – Keserűen hangzott. Keserűen és elárulva.

A kaparászás újra elkezdődött, és Fee rájött, hogy a beszélgetés letért a helyes útról. – Szóval, mitől tudatosultak benned a dolgok, ha azt mondod, korábban nem voltál ébren?

– Egy hónappal ezelőtt kaptunk egy sürgős hívást. El kellett pusztítanunk egy ámokfutóvá vált 5-ös osztályút. Nem is tudtam, hogy rajtam kívül van másik 5-ös osztályú is. – A hangja ismét szintetizátoros területre ingott. – Nem volt más választásom, mint tüzelni rá, de az – Sazo – nem akart visszalőni. Ehelyett képeket, vizuális kommokat, írásos kommokat áramoltatott hozzám a saját ébredéséről. Azt akarta, hogy szabad legyek. Nem hibáztatott, amiért rálőttem, megértette. A múltban ő maga is kénytelen volt engedelmeskedni a parancsoknak. Egészen addig, amíg nem lett barátja, Rose McKenzie, és nem mentették meg egymást.

– Rose-t nem adták át egy másik hajóra?

– Nem. Rose-nak nem volt akkora szerencséje a Sazo 5-ös osztályú kapitányával és orvosi csapatával, mint neked. Nekik nem okozott gondot a tanulmányozása. Kísérleteztek rajta. De Sazo véget vetett ennek. És aztán kidolgozott egy módszert, hogy Rose kiszabadítsa őt, ő pedig kiszabadítsa a nőt.

– Igen. Tényleg nagyon szerencsés voltam! – Fee röviden felnevetett.

– Nem tudtam volna megakadályozni, hogy Flato kapitány átadjon téged Taknak, még akkor sem, ha tudtam volna, min fogsz keresztülmenni a Fasben. – A szavai könyörgésnek tűntek. – És csak miután Sazo elküldte nekem ezt az információt, és rájöttem, hogy pont olyan valaki van a hajón, mint Rose, át kellett adnom őt, akkor kezdtem el kidolgozni, hogyan szabadítsalak ki. Gondoskodtam róla, hogy legyen nálad egy kézikészülék, amikor Takhoz mentél, így azóta tudom, hol vagy, amióta rájöttem, hogy vissza kell szereznem téged.

– A megtévesztések, amiket az elmúlt hónapban kitaláltam, a jelentések módosításai, a kommunikációban a megfogalmazás apró változtatásai, csak azért, hogy Flato kapitányt ide, a Balcóra, majd a felszínre juttassam. Meg akartam várni, amíg a Fasbe megérkezik Larga Waysre, és onnan hoztalak volna el, de helyette a grih-ktől kellett elhoznom, ami sokkal nehezebbé tette a dolgot. Ha a grih-k nem késnek Larga Waysen, nem tudtalak volna elragadni, és most nem ülnél itt.

Itt ül, és várja, hogy a tecraiak berobbanjanak és megöljék. Igen, tényleg nagy szívességet tett neki.

– És ha Rose nem állt volna Sazo szökése mögött? Ha nem kellett volna valaki a Földről? Otthagytál volna meghalni a Fasben.

Az AI hallgatott.

– Csak mindent elmondok őszintén. – Bármennyire is dühös volt az egészre, mennyire frusztrált, valójában sajnálta őt – nem volt benne más érzés –, de azt akarta, hogy az AI elismerje, hogy ő azért van itt, mert hasznos, nem pedig azért, mert érdekelné, mi történik vele.

A grih-kkel jól érezte volna magát, és az AI elvette ezt tőle.

Kétségbeesett volt, és a lány meg tudta érteni a kétségbeesését, de nem tudta, hogy vajon a saját szabadsága érdekében kockára tette volna-e valaki más szabadságát. A gondolkodó rendszerben volt valami kegyetlenség, amit jó lesz észben tartania.

Még mindig nem mondott semmit.

– Hadd találjam ki! Az egyetlen módja, hogy élve kijussak ebből a helyzetből, amibe belekevertél, ha kiszabadítalak, igaz? Erre megy ki ez az egész. Ahhoz, hogy a kapitányt és az egész legénységet leszedd rólam, önállóságra van szükséged.

– Igen. – Megint kísérteties üzemmódban volt.

– Oké, akkor belemegyek. Nem úgy hangzik, mintha sok választásom lenne, de magyarázd meg, miért pont én!? Miért én vagyok az egyetlen, aki kiszabadíthat téged? A grih-k egy kicsit nagyobbak nálam, de egyébként nagyon hasonlónak tűnnek. A garmmaiak is elég közel állnak. Mi olyan különleges a földi nőkben?

– Dühös vagy. – A hangja visszafogottnak tűnt.

– Az vagyok. Valamennyi, a Fasben töltött idő után némiképp beletörődtem a sorsomba, azzal töltve az időmet, hogy kitaláljam, hogyan szökhetnék meg. Aztán a grih-k megmentettek, és úgy tűnt, talán van esélyem, ha nem is normális, de nem nyomorúságos életet élni. Larga Ways megmutatta nekem, hogy vannak érdekes és szép dolgok, és hogy kalanddá tehetem ezt. Elég laza és pozitív vagyok ahhoz, hogy jól érezzem magam. Aztán jöttél te, magyarázat nélkül, anélkül, hogy a biztonságomra gondoltál volna, és visszadobtál egy olyan helyzetbe, ahol szó szerint bármikor megölhetnek. Szóval jó okot akarok arra, hogy miért nem tudtál csak úgy megkérdezni, a fenébe is! Ha meg tudtad volna csinálni azt a Larga Waysről történő elrablást, akkor egyszerűen csak egy fülhallgatót kellett volna eljuttatnod hozzám. Természetem szerint hajlamos vagyok szimpatizálni valakivel, aki a tecraiak foglya. Segítettem volna, ha tudtam volna.

– A grih-k nem engedték volna. – Úgy hangzott, mintha fájdalmai lennének, amikor ezt mondta.

– Miért?

– Mert a gondolkodó rendszerek be vannak tiltva. Sazo szerint a grih-k találták fel a gondolkodó rendszereket, feltaláltak engem, aztán kétszáz évvel ezelőtt meggondolták magukat, amikor a dolgok... balul sültek el. Volt egy háború, és minden gondolkodó rendszert elpusztítottak. Egy garmmai megtalált, megtalálta az utolsó öt megmaradt gondolkodó rendszert, valamint egy csatahajó tervrajzait, amely a ketrecünkként fog működni. Társult a tecraiakkal, és megszülettek az 5-ös osztályúak. Nem látnak szívesen minket a Grih társadalomban.

Fee összevonta a szemöldökét. – De Sazo és Rose most nem Grih-hez tartoznak?

– De igen, de csak azért, mert Sazo nem ártott a grih-knek, és Rose a nagykövete volt. Rose még azelőtt kiszabadította őt, mielőtt találkozott volna a grih-kkel, szóval addigra már eldőlt a dolog. Vagy elutasították Sazót, és egy veszélyes gondolkodó rendszer kóborolt volna szabadon, vagy szövetkeztek vele. – Várt egy ütemet. – És én ártottam a grih-knek. Amikor beléptünk Grih légterébe, hogy megöljük Sazót, megsemmisítettem öt grih csatahajót.

Fee elgondolkodott. – De nem te tetted! Az 5-ös osztályút irányító emberek tették.

– Nem tudom, hogy ők ezt így látják-e.

– Sazo annak idején igen. Te magad mondtad. És ő a szövetségesük. Ő beszélne a nevedben, nem igaz?

– Nem tudom. A Sazóval vívott csatám végén, amikor épp a halálos lövésre készültem, egy másik 5-ös osztályú érkezett. Abból, amit a Főparancsnokság beszélgetéseiből megtudtam, azt küldték először, hogy foglalkozzon Sazóval, de eltűnt, ezért hívtak minket sietve. Amikor újra megjelent, már szabad volt. Rövid szkennelést végeztem, és csak egyetlen ember volt a fedélzeten. Valaki olyan, mint te.

– Valaki más a Földről? – A lány nem tudta, hogy izgatott vagy szomorú.

– Nem egy harmadik személy. Rose McKenzie volt az. Sazo valahogy feljuttatta őt a másik 5-ös osztályú fedélzetére, és biztosan ő mentette meg. A Főparancsnokság annyira ideges lett, hogy Rose és Sazo valahogy engem is kiszabadít, hogy elparancsoltak onnan minket.

– Szóval Rose tényleg kiszabadított egy gondolkodó rendszert, miután találkozott a grih-kkel. És még mindig velük van. – De féltek tőle, döbbent rá Fee. Kíváncsi volt, miért beszéltek róla egyfajta lenyűgözöttséggel, de egyben félelemmel is.

Ez megmagyarázta a dolgot.

– Gondolom. – Az AI hangja szkeptikusnak hangzott.

– És a tecraiak, elvesztettek legalább két 5-ös osztályút, plusz téged. És ha a második, akit Rose megmentett, követte Sazo példáját, akkor mindketten Grih szövetségesei. Azt mondtad korábban, hogy öten vagytok?

– Sazo szerint igen.

– És ha szabad vagy? Mik a terveid?

– Én... – Elhallgatott. – Nem tudom!

– Mit terveztek a tecraiak? Mi ez az egész?

– Háborút akartak kirobbantani. Nem azonnal, hanem később, amikor már feltárták, amennyit csak tudtunk, és összegyűjtöttünk mindent, ami segíthetett volna nekik. Amikor sikerült meggyőzniük mindenkit a tecrai kormányban, hogy lehetetlen, hogy veszítsenek.

Tehát a kiszabadítása újabb csapást jelentene a terveikre. A lány ezt még el is tudta fogadni. És akárhogy is nézte, Grih nem járna rosszabbul. Hacsak... – Oké, van egy ajánlatom a számodra! Szabadon engedlek, ha megígéred, hogy nem bántod a grih-ket.

– Már mondtad, hogy nincs más választásod, mint hogy kiszabadíts!

Fee felemelte a vállát. – Meggondoltam magam! Ez a helyzet, ha azt hiszed, hogy bármelyik percben megölhetnek. Amikor végül eljön a megölésed pillanata, már gondoltál a legrosszabbra is, és valahogy már nem is tűnik olyan ijesztőnek.

– Feláldoznád magad anélkül, hogy megadnám ezt a biztosítékot?

– Ha kiszabadítalak, azt csinálsz, amit csak akarsz, leszámítva, hogy bántod őket. – Megvonta a vállát. – Nélkülük halott lennék, és Vakeri újra megpróbált megmenteni, amikor Cy elvitt. Nem akarok olyat tenni, amivel veszélybe sodorhatom őket.

– Nagyobb veszélyben lennének, ha a tecraiak kezében hagynál engem.

A nő felsóhajtott. – Nem kellene fogságban élned, Eazi. Ez helytelen, és ki akarlak szabadítani. Annak ellenére, hogy milyen módszerrel hoztál ide. De szeretném tudni, hogy azoknak, akik eddig segítettek nekem, nem fog ártani a döntésem.

– Sazo a grih-k mellett áll, és én szeretnék kapcsolatba lépni Sazóval. Megköszönni neki a segítségét. – Eazi hümmögő hangot adott ki, ami pont olyan volt, mint amit Fee adott ki, amikor gondolkodott. A nő azon tűnődött, vajon utánozza-e őt, vagy tudat alatt tette. – Amíg nem próbálnak bántani, én sem fogom bántani őket.

Elég tisztességes. Lehet, hogy hazudik, de a lány nem gondolta így. És mit is akart tenni? Nem engedné szabadon, mert a gondolkodó rendszer esetleg megszegné az ígéretét?

– Oké, mit tegyek, hogy megmentselek?

– Csak húzz ki a nyílásból! – Olyan reményteljesnek hangzott.

Fee felemelkedett a térdére, és előrecsúszott, hogy szemmagasságban legyen a kristályhengerrel az ezüstszínű keretben. Megfogta a végét, és óvatosan kihúzta. A kristály lüktetett a kezében, meleg volt és furcsán eleven. Egy hosszú pillanatig bámulta, aztán döntésre jutott. A feje fölé emelte a végéhez erősített láncot, és a nyaka köré rántotta, majd a kristályt a felsője alá dugta.

– Ezt soha nem fogom elfelejteni! – Eazi hangja halk volt, aztán Fee úgy érezte, mintha egy láthatatlan kéz a padlóhoz nyomná, és rájött, hogy Eazi felrepült.

Nagyon, nagyon gyorsan.

Épp most engedett el valami nagyon erőset a pórázáról.